Nehéz ma már elképzelni egy kényelmes otthont stabil hálózat nélkül. Egy modern háztartásban rengeteg szerkentyű kapcsolódik a netre, ezeket pedig valahogy ki kell tudni szolgálni. Így szinte létfontosságúvá vált, hogy a lakás minden pontján legyen megfelelő sávszélesség.

Az internet sebességéről korábban már írtunk egy hosszabb anyagot, így induljunk ki abból, hogy az megfelelő minőségben érkezik az otthonunkba. Nézzük inkább azt, hogy a beérkező netet hogyan tudjuk ideális módon eloszlatni a helységek közt. Ehhez kaptunk némi segítséget, a Strong ugyanis megdobott minket egy doboznyi tesztkészülékkel, amelyek segítségével ezt a problémát különböző módokon is megoldhatjuk .

Az alapok

A kézenfekvő megoldás ilyenkor egy erős Wi-Fi hálózat kiépítése, amihez egyszerű esetben egy jóminőségű Wi-Fi router már elegendő s lenne. Ilyenkor választhatjuk például a beszédes nevű Strong Dual Band Gigabit Router 1200 típust. Ennek maximális sebességét jelzi a nevében az 1200-as szám, ami azért jó, mert magánszemély itthon ilyen sebességű internetkapcsolatról nem is álmodhat, szóval ezzel a routerrel jó idősre bőven túlbiztosítjuk magunkat.

Itt vége is lehetne a cikknek, ha nem léteznének szép számmal kivételes helyzetek. Csak a példa kedvéért írunk párat:

- Az okostévénk/erősítőnk egy picit régebbi darab, így már tud fontos hálózati funkciókat (streamelés, Facebook, Spotify, Youtube), de Wi-Fi modul még nincs benne, és nem is lehet hozzá kapni.

- Nagypolgári lakásban lakunk, ahol a 60 centinél is vastagabb tartófalak csodásan elnyelik az összes sugárzást a rádióaktivitástól a Wi-Fi-ig.

- Többgenerációs, többszintes családi házban lakunk, ahol a szüleinket is szeretnénk rászoktatni, hogy rendeljenek maguknak új adag Potemixet online, ne mindig minket kérjenek meg, mert meguntuk, hogy minden böngészőoldalon potencianövelő reklámokat látunk.

A sort estig folytathatnám, a lényeg az, hogy gyakran előfordul, hogy a sima wireless routerünk nem elég. Ilyenkor jönnek az okos kis trükkök.

Minden vezetéket mi uralhatunk a falban

Az első megoldás az úgynevezett powerline rendszer lehet, amiről biztosan hallott már mindenki, aki egy kicsit is ért az adatátviteli technikákhoz. Ez nem egy mai megoldás, de még mindig remekül működik. A lényege az, hogy a lakás két tetszőleges pontján a konnektorba dugunk egy-egy adaptert, amelyek a falban húzódó elektromos vezetékeken keresztül mintegy parazita módon képesek hálózati kommunikációt folytatni.

Így tehát, ha a router környékén található fali csatlakozóba bedugjuk az egyiket, akkor onnantól kezdve a lakás bármely pontján egy tetszőleges konnektorba bedugva a másikat, már kapunk is egy új vezetékes netkapcsolatot. Amit aztán már egy hubbal, vagy egy wireless access pointtal újra szétoszthatunk. Vagy akár egy Wi-Fi-vel is felszerelt tipust használva a külön access pointot is megspórolhatjuk.

Ennek a technológiának két hátrányát szokták emlegetni. Az egyik az, hogy a kismegszakítókat nehezen ugorja át, így csak olyan helyeken érdemes használni, ahol a konnektorok egy áramkörön vannak, így pedig már nincs is sok értelme, mert jó esetben az egy szoba. Na ez botorság, mert a mai rendszerek úgy járnak át a kismegszakítókon, ahogy csak akarnak.

A másik ellenérv a sebesség, de ezt is csak azok hozzák fel, akik a technológia hőskorából származó powerline rendszereket használnak. Akkor ugyanis a 200 Mbps sebesség még futurisztikusnak számított, de ma mondjuk, ha egy 4K-s filmet szeretnénk a NAS-unkról streamelni, miközben a Windowsunk tétlenséget érezve frissíteni kezdi magát és még esetleg valamelyik családtagunk ezt a percet választja, hogy megnézze a legfrissebb fullHD videót a Pumpedékról a táblagépén… Na akkor azért ez a sebesség már nem igazán lesz elég.

Szerencsére azonban a mai powerline-ok már messze nem ezt a sebességet tudják.

Kaptunk például kölcsön egy Strong szettet, ami ideális körülmények esetén akár 1200 Mbit/s sebességre is képes. Ezek szerint egyébként nálunk nem voltak ideálisak a körülmények, mert egy gyors próba során „mindössze” 890 Mbit/s-es adatátviteli sebességet sikerült elérnünk. Ez azonban szerencsére bőven elegendő szinte bármilyen otthoni felhasználáshoz!

Vezeték nélkül Wi-Fi-től Wi-Fi-ig

Amennyiben mégis ragaszkodnánk valamiért a teljes vezetékmentes hálózathoz, akkor sem kell elkeserednünk. Van ugyanis egy úgynevezett wireless bridge mód, melynek keretében két vezeték nélküli router képes egymás közt kapcsolatot létrehozni, és így mindkét eszköz működhet szolgáltatóként is. Ezzel a módszerrel vezetékes hozzáférési pontokat is létesíthetünk lakásunk bármely pontján.

Ennek a megoldásnak egy variációját mutatják be a Strong univerzális repeaterei, amelyek annyiban különboznek a piacon található többi hasonló készüléktől, hogy nem csupán vezeték nélkül képesek továbbítani a Wi-Fi hálózatunk jeleit, de még két szabványos LAN csatlakozóval is rendelkeznek, melyeknek köszönhetően Wi-Fi csatoló nélküli okoseszközökkel is megoszthatjuk otthoni hálózatunkat a lakásunk bármely pontján. Ezekről a készülékekeről, bővebben inkább egy későbbi, külön tesztben értekezünk még.

A cikkben kipróbált készülékeket a Strong hazai képviseletétől kaptuk kölcsön.